Gálfi Árpád

Székfoglaló beszéd

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A székfoglaló beszédek többsége – teljesen érthető módon – általában ugyanarra a kaptafára készülnek. Vannak műfaji sajátosságok és léteznek kötelező körök is, amelyek mind-mind arra hivatottak rávilágítani, hogy a tisztséget elnyert személy kellőképpen alázatos és szerény, ugyanakkor bizakodó és határozott.

A székfoglaló beszédben illik megköszönni a választópolgároknak, hogy kitüntettek a bizalmukkal, illik megköszönni a család és a csapattársak támogatását, biztosítani a politikai ellenfeleket a múlt lezárásáról, ugyanakkor fel kell vázolni azokat a kereteket, amelyek mentén a tisztséget elnyert személy az elkövetkezők tennivalóit képzeli el.

Ha megengedik, akkor én most eltekintenék mindettől.

Nem azért teszem, mert nem lennék kellőképpen alázatos vagy szerény, ugyanakkor bizakodó és elhatározott, és nem azért teszem, mert az imént felsoroltakat nem így gondolnám. Annál is inkább, mivel a kampány során volt alkalmunk és lehetőségünk beszélni az elképzeléseinkről, a választások után pedig volt alkalmam, volt alkalmunk megköszönni mindenkinek a támogatását és a bizalmát.

Azért teszem, hogy nem csak – úgymond – beszédesen, hanem képletesen is kifejezzem: egy új korszak kezdődik a székelyudvarhelyi Városházán, és bízom abban, hogy egy új korszak kezdődik Székelyudvarhelyen is!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A székelyudvarhelyiek egész határozottan az összefogásra és az együttműködésre szavaztak június ötödikén, ugyanakkor elutasították a széthúzást és a marakodást. Ezt tartom a választások legnagyobb üzenetének, és úgy gondolom, hogy mindannyiunk kötelessége tiszteletben tartani ezt az akaratot. Ezt tartom a siker kulcsának is. Székelyudvarhely hitet tett amellett, hogy csak összefogással lehet előre jutni és komoly eredményeket elérni.

A viták helyett eljött a közös cselekvés ideje.

Felelőtlenség lenne persze azt ígérni – kicsit megszédülve a pillanat ünnepélyes hangulatától – hogy mindenkinek minden terve valóra fog válni Székelyudvarhelyen, hogy öt percen belül egy tejjel-mézzel folyó Kánaánban találjuk magunkat, mintha csak egy varázsló suhant volna végig az utcáinkon, tereinken. Függetlenül attól, hogy ki milyen pártra szavazott, vagy melyik politikai erőt képviseli, jól tudja, mert tudnia kell, hogy Székelyudvarhely jelenlegi állapota megfontoltságra és türelemre int mindannyiunkat. Ezt a helyzetet örököltük, és mindenekelőtt ebből a helyzetből kell kihoznunk a maximumot.

Abba a hibába sem szeretnék esni, hogy tovább folytassuk az „elmúltnyolcévezést”. A kampány alatt helye volt mindennek, és – Isten a tanúnk! – ki is veséztük rendesen, de most már – amint említettem – új időszámítás kezdődik.

Véget ér a helyben járás kora, és megkezdődik a cselekvő összefogás időszaka. Igen, összefogásról beszélek, és kérem, hogy ezt értsék jól. Meglehet, hogy az előző hónapokban mindegyikünk a pártpolitika frontjain vívta a maga kisebb-nagyobb csatáját. Meglehet, hogy ezekben az ütközetekben különböző oldalakon álltunk. Magam is politikai pártok és civil szervezetek közös támogatásával indultam. Azt sem titkolom – nem lenne őszinte dolog a részemről –, hogy természetesen nagyon örülök a Koalíció sikerének, de polgármesterként számomra most elsősorban a székelyudvarhelyiek léteznek.

Kezdődik a megfeszített munka, rengeteg dolgunk van, nagy feladatok állnak előttünk, és a sikerhez egységes közösségre van szükség. Szakmaiság, hatékonyság, őszinteség. Ez a három szó kell, hogy jellemezze mind a testület, mind a hivatal munkáját. A székelyudvarhelyi polgároknak mindenkor érezniük kell, hogy mi vagyunk értük, és nem fordítva.

Biztonságot, rendet és fejlődést ígértünk. Ezt tűztük a zászlónkra és ebből jottányit sem fogunk engedni, de lesöpörni vagy elutasítani sem fogunk egy jobbító javaslatot vagy jó szándékot, csak azért, mert az asztal másik végéről érkezett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Aki irányít, az gyakran inkább csak dirigál.

Aki vezet, az viszont az élen jár.

Élen jár a munkában, és élen jár a jó példával.

Egy közösségnek nem irányítókra, hanem vezetőkre van szüksége.

Legyenek, legyünk jó vezetői Székelyudvarhelynek!

És ne feledjék, a Szent István teremben vagyunk. Államalapító szent királyunk mondta: „Semmi sem emel fel, csakis az alázat, és semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!