Zsigmond Aranka festészeti kiállítása

A nagybaconi születésű alkotóművész 1967-ben érettségizett a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Líceumban Piskolti Gábor, Nagy Pál és Bordy András tanítványaként, majd 1967-1973 között kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textil szakos hallgatója volt Szentimrei Judit, Bene József, Doina Hordovan irányításával. Ezt követően Székelyudvarhelyen a Művészeti Általános Iskolát választja tanárként, mellette 1981-től a Pedagógiai Líceumban rajzmódszertant is tanít a magyar és román osztályokban a fiatal tanítójelölteknek. 1985-ben a magyarországi Székesfehérvárra költözött, ahol művésztanárként tanított és folyamatosan alkotott. 1986-ban debütált a kaposvári Dunántúli Tárlaton három falikárpittal, 1992-ben alapító tagja volt a Fehérvári Művészek Társaságának, alkotásaival jelentkezett egyéni és csoportos kiállításokon, számos felkérésnek is eleget tett. Közel 15 évet New Yorkban dolgozott antik szőnyegek restaurálásával, ahol élete legnagyobb művészi élményeit élte meg és egyben szakmai elismerést, megbecsülést kapott ott. Tanítványai kérésére még visszatért Székesfehérvárra, ám minden vágya az volt, hogy idős korát Erdélyben töltse, ami úgy tűnik, megvalósult: 2019-től Székelyudvarhelyen él, ahova hazahozta élete munkásságát, elismeréseit és alkotókedvét, mert most is éppoly szorgalommal alkot, mint pályája során mindvégig.
Zsigmond Aranka nem követ, nem utánoz művészeti irányzatokat, a maga megéléseiből származó üzeneteit több műfajban tolmácsolja. A jelen kiállítás munkásságának egy kis szeletét mutatja be, amelyeket az alkotóművész gondosan válogatott a kezdeti festményeitől a legfrissebbekkel bezárólag.