Medgyesi Emese regényeinek bemutatója

*

„Úgy kezdődik ez az »erdélyi mozaik«, mint egy klasszikus családregény. Herold, a müncheni iparos/kereskedő idegen országba költözik, ahol rátermettsége és szorgalma által vagyont és társadalmi pozíciót teremt maga és családja számára. Következhetnék nemzedékek pályafutásának felfelé ívelése, a történet azonban egészen más irányt vesz. A szereplők ugyanis két – egymástól nem független, de rájuk nézve más minőségű – idősíkban léteznek. Egyik a személyes létidő, az »arasznyi lét« – ebben már az évtizedes tervezés is gondviseléstől kapott fényűzés. Másik a történelmi idő, melyben e »megtervezett évtized« csak múló pillanat – erre nincs befolyásuk. Nemzedékek emelkedése vagy zuhanása azon múlik, hogy e két időáram erősíti vagy kioltja egymást. A »történelmi idő« Petriék jó- vagy balsorsává válik – ezt irányítani nem, legfeljebb elviselni lehet. Nehéz meghatódás nélkül olvasni.” – írja Láng Gusztáv az Élesben a sorssal utószavában. Medgyesi Emese hozzáteszi, hogy a történet „egyik eleme az én sorsom, de nem vagyok hangsúlyos pozícióban.” Ez változik meg finoman a Túloldalt semmi-ben, amelyben a szerző emigrálásának mozzanatait eleveníti fel, „objektív és szubjektív ritmikus változásában” (Illyés Izabella). Maga Medgyesi így vall a kötetről annak fülszövegében:

„Hétköznap volt, vakációs időszak. Kevesen utaztunk, a franciák délvidéken sütkéreztek, vagy külföldön nyaraltak. Kényelemben, a célba érkezés bizonyosságával ringatott a szerelvény. Nyugalom honolt körülöttem, ölemben mégis görcsösen szorongattam az iratainkkal tömött mappát. Sokadszorra nyitottam ki, lapozgattam-olvasgattam az íveket, találomra, pedig jól ismertem tartalmukat. Anyakönyvi kivonataink, diplomák, oltásigazolványok, az otthoni ingatlan tulajdonlapja, bizonylatok és kifizetett illetékek lefűzött kötegei – időrendi sorrendben vártak a megfelelés vizsgálatára. Újra meg újra átcsoportosítottam őket, hogy bizton megfeleljenek az elbírálás követelményeinek.
Attól kezdve válhatott a futó táj életem illékony keretévé. Végtelen margó, mely mindenhova kísér… Szembejött, pillanatig ingó támpontot jelentett a múló időben, majd síkot váltott, elhagyott. Síneken száguld tova, azóta is, mellőlem, a jelen. Mint utóbb az emlékeim: messze, messzebb… A semmi túloldalára.”

*

A kettős könyvbemutatón a szerzővel Kovács Ágnes beszélget. A kötetek megvásárolhatóak a helyszínen.